Eljött a nyár, az értékelések ideje. Megkérdezzük néhány játékosunkat, hogyan látták ezt a hernádi szezont. Vajon reális a csapat helyezése, vagy több volt benne? A csapatunk a tavalyi 15. hely után szinte végig harcban volt a dobogóért, de áprilisi meccs dömpingben kicsit kipukkadt, így 5. lett.
Baráth Márkot kérdeznénk, aki néhány percet játszott ugyan, térd operációja miatt. Néha szurkolóként, néha rendezőként, de szinte mindig a csapat segítségére volt.

Hogyan láttad az őszt? Botladozva vagy szerencsétlenül kezdtünk? Mi látszott akkor?

Az első 4-5 meccsen a védelmen kívül voltak változások új emberek élesben is bemutatkoztak. Közülük 2-3 ember rögtön abba is hagyta. Egy rutinos csatár is távozott a csapatunktól. Ennek ellenére a csapat folyamatosan erősödött. Edzéseinknek, illetve a 3. félidőben nyújtott jó hangulatnak köszönhetően hamar összekovácsolódtak az újak a régebbi játékosokkal. Úgy gondolom, hogy az elején a bajnok esélyesnek kikiáltott csapatoktól nem a szerencsétlenségünk miatt kaptunk ki, hanem a mélyen tisztelt játékvezetőknek köszönhetően.
Összességében elégedett vagyok a csapattal, amennyiben csak az őszről beszélünk.

A csapat hosszú felkészülést tartott, kevés új arccal. Mit lehetett sejteni akkor a tavaszról?

Nekem a felkészülési idő az teljesen kiesett. Illetve elég magasra emeltem a Fifa13-as játéktudásomat. Két hónapot feküdtem otthon a műtét miatt. Szerencsére az utolsó 2 felkészülési meccsre már eltudtam bicegni és segíteni a lelátóról a csapatot.

Sajnos Molnár úr is kiesett a tavaszi rajtról sérülése miatt így támadásban gyengültünk.
Ráckevén jó játékkal kikaptunk. Rögtön rá elvertük a bajnokot. Szerintem a tavaszunk is jól indult, legalábbis az első fele.

Mik voltak a fordulópontok a csapat életében?

Egyértelműen a hazai vereség Bugyi ellen és rögtön utána a nem várt pofon a Gyáltól.
Ha ez a 6 pont megvan akkor megettük volna a Pereget is...
Viszont így 3 meccsünk is pontszerzés nélkül ért véget. Egy ilyen kis létszámú bajnokságban ez azt jelentette, hogy kiszálltunk a dobogóért vívott harcból.

Legemlékezetesebb összecsapás, és miért?

Voltak olyan meccsek tavasszal, amikor nem tudtam ott lenni a mérkőzéseken, így nekem az otthoni Dömsöd ellen elért döntetlen volt a legizgalmasabb. Szerencsével vezetést szereztünk az elején, a vége előtt kaptuk 2 gólt 4 perc alatt. Volt miért izgulnunk, de szerencsére Sándor nem kegyelmezett.

Elég összetartó a közösség, ez a fiatal életkor miatt van, vagy tényleg egy baráti társaság jött össze? Legutolsó összetartás is emlékezetes volt? Vajon miért is? Mennyi szerepe lehet még a mérkőzések utáni szurkolói meghívásoknak?

A fiatal játékosoknak is köszönthető. Sokan találkozunk a pályán kívül is egy sörözésre vagy bármi egyébre. Alakultak ki friss barátságok is. Szerencsére nincsenek rivalizálások, gyűlölködések egymással szemben. Az idősebb játékosok is partnerek a mókázásainkban. Na meg azért az is hozzá tartozik, hogy van egy Csík Tibink és egy Konyicsák Jánosunk. Legutolsó összetartás (a pénteki!!!) az vasárnap délután 5 órakor ért véget, amikor haza ment tőlem Konyicsák úr. Első a csapat, még dolgozni sem mentem be:)
Több idősebb játékosunk is mondta, hogy eddig sok helyen játszottak, de ilyen ellátásban még nem volt részük, szinte minden meccs után. Nagyban hozzá járulnak a szurkolói meghívások a csapat összetartás építéséhez. Köszönjük, az eddigi meghívásokat próbáljuk viszonozni az eredményességünkkel.

Mivel lennél elégedett jövőre? Szerinted sok változás várható? Magadról valamit, hogy van a sérült lábad?

Elégedett csak is egy éremmel, és az ne bronz legyen. Nem hiányzik a gyűjteményemből.
Kicsit több odaadással ebben a szezonban is meglehetett volna, remélem ez a kis plusz, jövőre nem fog hiányozni.
Bízom benne, hogy a felkészülés végére tudok csatlakozni a csapathoz. Sajnos, tavaly amikor ide igazoltam már csak pár rost tartotta a térdemben a szalagot, viszont bizonyítani szerettem volna és túl hajtottam még  akkor is amikor fájt, belátva utólag hülyeség volt. Ötödik műtétem után is úgy érzem, hogy még van a lábamba-fejembe pár gól és azt Hernádon akarom kiszórni. Abban biztos vagyok, hogy most már nem kapkodom el a beszállót akármennyire is hiányzik a labdarúgás.
Köszönöm a csapatnak a vezetőknek, hogy 8 perc játékkal is megtűrnek maguk között! :)